A szer – Kritika
A modern testképzavar pokla
Coralie Fargeat A szer című filmjével egy nyugtalanító, mégis rendkívül erőteljes társadalomkritikát fogalmaz meg, amely a női testkép, az öregedés és a szépségipar kegyetlenségét boncolgatja. A francia rendező eddigi legmerészebb alkotása nemcsak a testhorror eszközeit használja mesterien, hanem mély pszichológiai rétegeket is érint. A látványvilága és a provokatív mondanivalója miatt hatalmas visszhangot keltett, és számos Oscar-jelölést is kapott, köztük a legjobb film kategóriában, amely az egyik legnagyobb elismerésnek számít.
A történet középpontjában egy egykori tévésztár, Elisabeth Spark (Demi Moore) áll, aki a karrierje hanyatlásával kétségbeesetten próbálja visszanyerni fiatalságát. Egy titokzatos kísérleti anyagot kezd el használni, amely azt ígéri, hogy tökéletesebb, fiatalabb, kívánatosabb verzióját (Margaret Qualley) hozza létre, azonban ennek súlyos ára van. Ahogy a szer hatása egyre intenzívebbé válik, a főszereplő élete fokozatosan rémálommá változik, miközben saját maga és új, tökéletes alteregója között reked, valamint egy pénzéhes producer (Dennis Quaid) is megnehezíti az életét.
A szer működési elve és hatása miatt a film részben sci-fiként is értelmezhető, hiszen egy futurisztikus biotechnológiai megoldást helyez a fókuszba. A titokzatos anyag nem csupán megfiatalítja használóját, hanem szó szerint egy új testet hoz létre belőle, amely egy ideig párhuzamosan létezik az eredetivel. Ezt a folyamatot nyersen ábrázolják: Elisabeth húsából és véréből fokozatosan kinő egy tökéletesebb verziója, míg a régi sorvadásnak indul. A torz önmegújítás és a személyiség széthasadásának folyamata vizuálisan is megrázó, egyszerre lenyűgöző és taszító módon jelenik meg.
Demi Moore karrierjének egyik legerősebb alakítását nyújtja, ami különösen figyelemre méltó, hiszen 60 éves kora után érkezett el ez a nagy pillanat számára. Az idő múlásával küzdő, kétségbeesett, majd lassan széthulló nőként elképesztő mélységet hoz, a testiség és a pszichológiai átalakulás legapróbb rezdüléseit is hitelesen mutatva be. A fiatalabb verzióját játszó Margaret Qualley félelmetesen természetes az új, tökéletes Elisabeth szerepében, míg Dennis Quaid az idősödő, manipulatív televíziós producerként hozza a tőle megszokott karizmatikus, mégis nyomasztó jelenlétet.
Nagyon nehéz szavakkal visszaadni A szer vizuális hatását, mert egy igazán egyedi és sokkoló élményt kínál. A látványvilág egyszerre hipnotikus és taszító: a steril, reklámokból ismert tökéletesség ütközik a nyers testhorrorral, amelynek minden egyes apró részletét brutális pontossággal mutatja be. A film atmoszféráját tovább fokozza a nyugtalanító, pulzáló techno zene, amely folyamatos feszültségben tartja a nézőt. Külön említést érdemel a tű látványa, ahogy a főszereplő bejuttatja a szert a testébe. Annyira részletesen és naturálisan ábrázolják, hogy aki nehezen viseli az ilyesmit, annak ez valószínűleg elviselhetetlen lesz.
A film éles társadalomkritikát fogalmaz meg a testkép, az öregedés és a szépségipar kegyetlen elvárásaival kapcsolatban. A szer világában a fiatalság nemcsak előny, hanem egyenesen elvárás, és aki nem képes megőrizni, azt kíméletlenül kiszorítja a rendszer. A történet a reklámok és a filmipar által sugallt tökéletességet fordítja ki, rámutatva, hogy milyen embertelen normák alakítják az önértékelésünket. Coralie Fargeat jól ábrázolja, ahogy a modern társadalom bünteti az öregedést, és milyen fájdalmas ára van annak, ha valaki görcsösen ragaszkodik a fiatalság illúziójához ahelyett, hogy elfogadná önmagát.
A film második fele teljesen elszabadul, ahogy Elisabeth egyre többször és egyre nagyobb dózisban használja a szert. Az átalakulás folyamata már nem csupán látványos, hanem kifejezetten rémálomszerű, ahogy a testek összeolvadnak, szétszakadnak, majd újraformálódnak. Ahogy haladunk előre, egyre inkább úgy érezzük, hogy a sztori már nem tud továbbmenni ezen az úton, de aztán mégis rátesz egy lapáttal. Az egyik legbrutálisabb jelenetben hősünk régi és új énje szó szerint harcba keveredik egymással, ami egy testhorrorba oltott pszichológiai párbajjá válik. A végeredmény vizuálisan és érzelmileg is sokkoló, és még az edzettebb nézőket is próbára teszi.
A szer egy nyugtalanító, mégis zseniálisan kivitelezett alkotás, amely kizárólag erős idegzetű nézőknek ajánlott. Nemcsak a testhorror rajongóinak kötelező darab, hanem azoknak is, akik egy igazán egyedi, mélyen felkavaró élményre vágynak. Minden bizonnyal komoly esélyesként indul az Oscar-gálán, különösen a női főszereplő kategóriában, ahol Demi Moore pályafutása legjobb alakítását nyújtja. Coralie Fargeat filmje egyszerre brutális és elgondolkodtató, egy olyan élmény, amely után nehéz lesz visszatérni a hétköznapokba.
Mátó Gábor