A teljesítménytúrázás belső motivációja

A teljesítménytúrázás nem pusztán egy sport vagy kikapcsolódási forma, sokak számára életstílus, önmaguk meghaladása és egyfajta belső utazás. Miért dönt valaki úgy, hogy órákon vagy akár napokon át hegyeken, erdőkön és völgyeken át gyalogol, gyakran saját fizikai és mentális határait feszegetve? Az emberi motiváció szempontjából a teljesítménytúrázás számos fontos tényezőt érint, amelyek túlmutatnak a puszta mozgáson.

A teljesítménytúra egy meghatározott szakasz bejárását jelenti egy megadott időn belül. Az események szervezettek, a résztvevők itinert kapnak – olyan útvonalterv, ami pontról pontra mutatja az utat, így az irányok sorra következő meghatározásával segít a kívánt nyomon maradni. Leginkább olyan terepsportokban használják, ahol hosszú és kanyargós útvonalat kell bejárni –. Ez útba igazítja őket, ellenőrzőpontokat keresnek a cél felé vezető úton, ahol pecsételtetni kell a megadott papírt. A kikapcsolódás helyett a tempó a fontos, a legtöbben kitűznek maguk elé egy célt, amit el szeretnének érni. Ebből adódóan nincs idő a természetet figyelni, az erdő és a mező sokszor csak egy közeg, amelyben az ember mozog, nem kifejezetten egy családi program, sokan még nagyobb társasággal sem szeretnek menni, hacsak nem egy tempót diktálnak. Ugyanis az egyéni teljesítés számít a legvégén. 40-50 kilométer felett az 1-2 napig tartó fájdalom, izomláz garantált, noha a teljesítés kiváltotta érzés feledtet mindent. Viszont a felkészülést, a visszatérő jelleggel történő túrázást megérzi az emberi szervezet. Azonban mit jelent ez emberi és érzelmi szempontból?

A teljesítmény öröme és a határok feszegetése

Vannak emberek, akikben megszületik a gondolat, hogy próbára tegyék önmagukat. A teljesítménytúrázás kiváló terepet biztosít erre, hiszen minden kiruccanás egy újabb kihívást jelent. Az útvonalak hossza, szintkülönbsége és időkorlátai mind olyan tényezők, amelyek szembeállítják a túrázót saját képességeivel. Az emberi psziché különösen érzékeny azokra a helyzetekre, amikor sikerül túlszárnyalni az elvárásokat. Egyfajta szelíd versengés ez, ahol nem küzdenek nyíltan egymással az emberek, de mégis folyamatos stresszhelyzet alatt kell teljesíteni.
Sokak számára a teljesítménytúrázás nemcsak külső, hanem belső utazás is. A hosszú órák alatt, amit a természetben töltünk, lehetőség nyílik a gondolatok rendezésére, az önreflexióra és a saját céljaink átgondolására. Ahogy a test lépésről lépésre halad előre, úgy tisztulhat ki a lélek is. Az időre történő teljesítés egyfajta életfilozófiává is válhat: arra tanít, hogy minden nehézség leküzdhető, ha kitartóak vagyunk és következetesen haladunk előre. A távolság és az emelkedők leküzdése egyfajta metaforája lehet az élet kihívásainak is. Menni kell előre és csinálni, így lehet elérni dolgokat az életben. Valamint, aki vállalja, hogy éves szinten több teljesítménytúrán is elindul, annak mindig fenn kell tartani egy jó fizikai kondíciót is.

Kapcsolat az egyszerűséggel

A modern élet zaja elől sokan keresnek menedéket a természetben. A teljesítménytúrázás lehetőséget ad arra, hogy valaki elszakadjon a hétköznapok mesterséges világától, és újra kapcsolatot találjon az egyszerű, természetes környezettel. Ez a kapcsolódás, az úgynevezett vissza a természethez gondolat Rousseau-tól önmagában motiváló erő lehet. Maguk az események egyfajta kötődést, kapcsolódást jelentenek, sok jelentkező úgy van vele, hogy azért megy, mert lehetőség van magára a programra. Persze nem a teljesítésért kapott kitűző a fontos, viszont az utazás, az erdőben sétálás fontos részei a belső énünknek. Itt jön egy csavar is, hiszen bár a természetjárás magányos tevékenységnek tűnhet, a teljesítménytúrázás gyakran közösségi élménnyé válik. Az eseményeken való részvétel lehetőséget teremt, hogy azonos érdeklődésű emberekkel találkozzunk, barátságokat kössünk és támogassuk egymást a kihívások során. Egy 50 vagy éppen 100 kilométeres túrán lehetetlen nem interakcióba lépni másokkal. A közösségi összetartozás érzése, a csapatmunka és a kölcsönös motiváció mind megjelenhet egyéni szinten, mégis a teljesítés valahol egyéni sikert jelent. Az olyan találkozások, beszélgetések amelyeket például én is átéltem a Kinizsi 100-on – Magyarország egyik legismertebb teljesítménytúráján – erőt és kitartást adtak. Beszélgettem egy tűzoltó századossal, Nagy Gergely "YouTuberrel", egy korombeli lánnyal a Nagy-Gete tetején, ezen találkozások mind erőt és kitartást adtak. Valamint például a Gerecse 50-en kilométereken keresztül segítettük egymást egy nálam valamivel idősebb hölggyel.

A teljesítménytúrázás átmenet a sport és a hobbi között. Nem is professzionális aktivitás, viszont szimpla szórakozásnál többet jelent. Érzelmi szempontból egy komplex élmény, amely az embert testileg, lelkileg és szellemileg is fejleszti. A természetben töltött idő, a közösségi élmények, a határok átlépése és az önmagunkkal való szembenézés mind olyan motiváló tényezők, amelyek újra és újra arra késztetnek minket, hogy felvegyük a túrabakancsot és nekiinduljunk az útnak. A teljesítménytúrázás arra tanít, hogy az út maga az igazi cél. Valamint az egyéni sikerek elérése jóval könnyebb úgy, hogy ha csapatban, egymást segítve érjük el azokat.

Szabó Máté