A World in Chaos – Kritika
Állati káosz a Földön
Komoly problémákkal találkozhatunk David Crisp A World in Chaos című animációs rövidfilmjében. Az elsőfilmes rendező mindezt úgy teszi, hogy állatok segítségével mesél olyan ügyekről, mint például a rasszizmus vagy a depresszió. A 2023-ban megjelent 9 perces alkotás elsősorban filmfesztiválokon volt látható. Különböző jeleneteket láthatunk, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz, mert mindegyikben más állatok jelennek meg és más problémakört tárgyalnak ki. Kicsit volt bennem egy Love, Death & Robots érzés, ahol minden epizódban valamilyen problémakört mutat be a sorozat, ami a világunkban felmerül. Ebben a kisfilmben annyi a különbség, hogy itt néhány percben láthatunk több történetszálat.
Külön kiemelném az első néhány percet, ahol a világűrben járunk, és azt láthatjuk, ahogy beszélgetnek egymással a naprendszerünk bolygói. Itt a Föld bejelenti, hogy betegnek érzi magát és valami nagy gond lehet vele. Ezután következnek az állatos jelenetek. Valahogy ez a bolygós rész nekem nagyon kilógott az egész filmből, meg itt az animáció is érezhetően gyengébb minőséget képvisel. Néhol már olyan érzésem volt, mintha valaki Paint-ben rajzolta volna meg ezeket a bolygókat, de ez azért is bosszantó, mert az állatos részek sokkal kidolgozottabbak. A film végén még egy rövid időre visszatérünk az űrbe, ahol a végső jó tanácsot a Naptól kapja meg a Föld. Ezt kicsit erőltetettnek éreztem, enélkül is jól érthető lett volna az üzenet.
Az első állatos jelenetben két különböző fajú elefántot láthatunk, akik közül az egyik mindenáron kiderítené, hogy a másik honnan származik. Ez a beszélgetés rövid időn belül átmegy egy kisebb veszekedésbe. Jól ábrázolja a rasszizmust, és akaratlanul is elgondolkodunk rajta, hogy vajon ez miért alakulhatott ki a világunkban és mi lenne rá a megoldás. Az animáció itt minőségibb, szépen kidolgozott a táj, a háttér, de az elefántok is szép látványt nyújtanak a bolygós jelenethez képest.
Tetszett még a rókás történetszál is, ahol két rókát ismerünk meg, akik egy farmra lopakodnak be, hogy elfogyasszanak néhány csirkét. Itt is egy kisebb vita alakul ki, az egyik rókában itt tudatosul, hogy ezek a csirkék érző lények, és csak a munkájukat végzik a farmon. A másik rókát meg ez egyáltalán nem érdekli, ő kizárólag csak húsként tekint rájuk. Szórakoztató volt látni, hogy az egésznek az lett a vége, hogy az érzelmesebb róka elsétál és bejelenti, hogy ő inkább vegán lesz. Az animáció itt is nagyon szép lett, az elefántos részhez képest annyi a különbség, hogy itt a rókák nagyon karikatúraszerűek, például az orruk az óriási méretű. Ez csak azért volt nekem fura, mert a többi történetben nem ilyen külsőt kaptak az állatok, így valahogy nem egységes az összkép, főleg, ha a bolygós részt is belevesszük.
Sokat lehetne még beszélni a film által érintett témakörökről, és valószínűleg ez is volt a célja David Crispnek. Külön nem elemezném végig az összes történetszálat, mert ennyi alapján is jól átjön, hogy nagyjából mire lehet számítani. A 9 perces játékidő ellenére elég elgondolkodtató lett A World in Chaos, amely jól reflektál a világunk jelenlegi problémáira.
Mátó Gábor
A képek forrása: KAFF 2023