Áradás – Kritika
Túlélés beszéd nélkül
Az Áradás egy belga-lett-francia animációs film, amely 85 perces játékideje alatt egy különleges, állatokkal benépesített világba kalauzolja a nézőt. Az alkotás nem csupán a gyönyörű vizuális megvalósításával hódít, hanem erőteljes érzelmi töltetével és univerzális mondanivalójával is, amely a túlélésről, az összetartásról és az újrakezdésről szól. Nem véletlen, hogy két Oscar-jelölést is kiérdemelt: a legjobb külföldi film és a legjobb animációs film kategóriában egyaránt versenyben van.
Az Áradás teljes mértékben mellőzi a dialógusokat, és az állatok nem válnak emberivé. Nincsenek antropomorfizáló gesztusok, hanem helyette a film realista ábrázolásra törekszik: a szereplők valóban állatként viselkednek, ösztöneik és fajspecifikus szokásaik szerint reagálnak a helyzetekre. Az egyetlen kivétel, hogy mindenki azonnal tudja, hogyan kell a meneküléshez szükséges hajót irányítani, mintha ez egy veleszületett képességük lenne. Ezt leszámítva azonban a történet az állatvilág törvényei szerint bontakozik ki, ahol az összefogás nem egy könnyen jövő döntés, hanem a túlélés kényszere szüli. Akár egy modern Noé bárkája történetként is tekinthetünk a filmre.
A sztorit főként egy fekete macska szemszögéből követjük végig, aki eredetileg magányos lény, de miután az otthonát elpusztítja a hirtelen jött áradás, kénytelen másokkal együtt hajóra szállni. A bárkát eredetileg egy vízidisznó lakta, de idővel egy különös csapat formálódik rajta: egy labrador, egy kígyászkeselyű és egy gyűrűsfarkú maki is csatlakozik, mindannyian a túlélésért küzdve. Bár kezdetben fajtájukból adódó ösztöneik és különbségeik konfliktusokat szülnek, fokozatosan rájönnek, hogy csak együtt van esélyük átvészelni a végtelen víztengeren való sodródást.
Az Áradás rendezője Gints Zilbalodis, egy fiatal lett filmkészítő, aki szinte egyedül hozta létre ezt a különleges alkotást. Mindezt az ingyenesen letölthető Blender programmal készítette, amelyet bárki kipróbálhat otthon is. Ez elképesztő teljesítmény, hiszen egy ilyen szerény eszközzel eljutni az Oscarig igazi ritkaság. Ugyanakkor a film vizuális világa és atmoszférája néha azt az érzést keltheti, mintha egy látványos techdemót néznénk a szoftver képességeiről. A történet minimalista, inkább az állatok sodródását és mindennapos küzdelmeit követjük végig, mintsem egy klasszikus, fordulatokkal teli narratívát.
A látványvilág sok helyen lenyűgöző volt. Különösen a víz animációja, amely gyönyörűen hullámzott és tükröződött, igazán életteli hatást keltett. Azonban voltak pillanatok, amikor a grafikai kidolgozottság hagyott némi kívánnivalót maga után, például a fű néhol pixelesnek tűnt, és az állatok arcai sem voltak mindig túl részletesek. Ez persze érthető, tekintve, hogy szinte egyszemélyes produkcióról van szó, mégis néha kizökkentett az élményből, mert érezhető volt a technológiai korlátok hatása.
A film nem korhatáros, de nehéz lenne meghatározni, pontosan kinek is szól. Valószínűleg leginkább azokat inspirálja majd, akik maguk is animációs programokkal dolgoznak, hiszen látványos példája annak, hogy akár egy ingyenes szoftverrel is el lehet jutni az Oscar-jelölésig. Ugyanakkor a gyerekek számára valószínűleg kevésbé lesz élvezetes, mert hiányoznak belőle a megszokott humoros jelenetek és párbeszédek, amelyek a nagyobb stúdiók animációs filmjeiben megszokottak. A realista megközelítés és a csendes történetvezetés inkább a művészibb animációkat kedvelő közönséget fogja megszólítani, mintsem a családokat.
Ha egy könnyedebb, egyszerűbb animációs filmet keresünk, akkor az Áradás jó választás lehet, de nem éppen eseménydús élmény. Sokszor inkább egy technológiai bemutatónak tűnik, mint egy klasszikus értelemben vett történetmesélésnek. Bár a két Oscar-jelölése figyelemreméltó, valószínűleg nem sok eséllyel indul a díjakért, főleg a nagyobb stúdiók erős mezőnyében. Mégis, ha érdekel minket az animáció művészi oldala, vagy kíváncsiak vagyunk arra, milyen egy nagyjából realista állatos sztori, akkor megér egy próbát.
Mátó Gábor