Hunyadi – Kritika

Kanos középkori kardozás

Hunyadi János életre kel a TV2 képernyőjén – de vajon méltó-e a sorozat a hős nevéhez? A köztudottan állami támogatással készült nagyszabású produkció egyszerre próbál lenyűgözni látványvilágával, csatajeleneteivel és fikciójával. Az alkotás impozáns, de egyszerűsített világképet kínál a nézőknek. A kérdés az első három rész alapján, hogy hiteles történelmi eposzt vagy grandiózus fantasy-sorozatot kaptunk?

A Hunyadi már a nyitójelenetben megadja főhőse motivációját: a törökök lemészárolják Hunyadi Jankó (Gyetvai Martin) szüleit, a kisfiú pedig bosszúra éhesen réved a távolba. Felnőve, Jankóból fiatal férfi lesz, a nők pedig sorban omlanak a karjaiba, ám az ő szívét a szerb nemeslány, Mara Branković (Törőcsik Franciska) rabolja el. A frigy azonban meghiúsul, mivel Marát az apja a török szultánnak adja ágyasul a népek közötti kölcsönös barátság – értsd: ne nyírj ki minket, kedves török – jegyében. Hunyadi szíve megszakad, de nem sokáig: hamarosan Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) oldalán talál vigaszt. A középkorban azonban nincs nászút, ugyanis friss házasként rögtön a király szolgálatába kell állnia, asszonyát magára hagyva a barátságtalan Hunyad várában, ami legalább annyira barátságos és hívogató hely, mint az urológia vagy a nemibeteg gondozó.

Amikor először látjuk Hunyadi Jánost felnőttként az ő nevét viselő sorozatban, kibontott hajjal, félmeztelenül mászkál az erdőben, mint aki épp most jött egy késő középkori Playboy-fotózásról. Megismerjük, és gyorsan rájövünk, hogy összesen két dolgot szeret: dugni – ezt többször be is mutatja az első három részben –, valamint harcolni. Kádár L. Gellért valójában úgy néz ki az első részekben, mint egy olasz pornósztár. Hozzáteszem, hogy a török szultán II. Murád (Murathan Muslu) sem piskóta, érződik, hogy összevadászták a filmsztár kinézetű férfiakat.

Kádár L. Gellért meggyőző megformálásában kapunk egy magyarosított Conan, a barbárt, és ebben a történetben tényleg minden van, ami a mai kardozós kosztümös vagy épp fantasy sorozatok sajátja: csatajelenetek, udvari ármánykodás, figyelmen kívül hagyás és annyi mellmutogatás, hogy ehhez képest a Trónok harca korai szezonjai szinte már prűdnek tűnnek. Valószínűleg a vetkőzés olcsóbb látványelem, mint a CGI sárkányok, más indokra nehezen tudok gondolni, hogy ennyire meg kell mutatni a karaktereket. Egy idő után a meztelenkedés semmit sem ad a történethez, személyiségformáló jellege sincs, csak úgy beleteszik, hogy nézzétek, itt vannak a keblek és más testrészek is.

A sorozat végösszege a hírek szerint húszmilliárd forint körüli – csak a múlt heti díszbemutatóra több mint 70 milliót költöttek, ahol az állam állta a cechet –, és ezúttal nem szórták el az egészet egy kétes értékű, kamu díszletváros felhúzására. Akad néhány kritizálni való a Hunyadiban, mint például a logikátlan időbeli ugrálás, de az biztos, hogy az 1400-as években játszódó történetre költött pénz nagy része ott van a tévé képernyőjén. Megdolgozott érte a magyar lakosság. A csatajelenetek tényleg csatajeleneteknek tűnnek, és nem tizenkét páncélos statiszta csépeli egymást a háttérben, próbálva elhitetni velünk, hogy ők valójában tízezren vannak. Emellett a CGI is meggyőző volt. Szakmailag a Hunyadi előrelépés a magyar filmgyártásban: ordít róla, hogy az idehaza forgott amerikai és angol produkciókon edződött stábtagok az ott tanultakat már hazai produkciókban is alkalmazni tudják. Robert Lantos a kanadai-magyar alkotó jól fogja össze a különböző elemeket és pazar látványvilágot épít fel.

Propaganda? Nem feltétlenül. Leegyszerűsített történelmi fikció viszont annál inkább. A sorozat főhőse egyesíteni próbálja a nyugatot a kelet (oké, délkelet) felől érkező hódító szándékú nagyhatalommal szemben. A sztori eköré épül fel és rohamléptekben meséli el Hunyadi János életét. Az biztos, hogy egy ilyen produkció hosszú éveken át készül – 2022-ben indultak el az előkészületek –, így gyakorlatilag képtelenség aktuálpolitikai érdekekhez igazítani és nem is kell. A Hunyadi a Tündérkerthez hasonlóan leegyszerűsített világképpel bír: az árulók, a jellemtelenek és az igazán nagy kavarógépek szinte mindig külföldiek. A magyarok valahogy mindig az elnyomott, saját igazukért küzdő szerepébe kényszerülnek, akikkel a néző szimpatizál.

Mi a valóság? A valóság az, hogy Hunyadi János a pestisjárványban hunyt el a nándorfehérvári ütközet után. Semmi több. Valójában alig tudunk valamit az életéről. Bán János is egy fiktív történetet alkotott meg, nem is lehetett mást. A sorozat első három része alapján nem látszik, hogy propaganda lenne a sztori. Fantasy köntösbe öltöztetett történelmi mesét mondanak nekünk, méghozzá a kisebb döccenőkkel együtt is korrektül hozva azt, ami egy hasonló alkotástól elvárható. A színészek is jók, Kádár L. Gellértnek tényleg elhisszük, hogy ő a helyi menő csávó a Dungeons & Dragonsból, Rujder Vivien tökéletes tűzről pattant menyecskeként, Törőcsik Franciska pedig a Hunyadi legdrámaibb szerepében tündököl, messze ő a legjobb színésznő a sorozatban. Sokkal érzelmesebben, részletgazdagabban alakítja a karakterét, mint bárki más. Ha valaki kedveli a történelmi drámákat és a kosztümös alkotásokat, akkor a Hunyadi biztosan tetszeni fog neki. Valamint érdekesség, hogy a TV2 bejelentette, hogy készül a sorozat családbarát verziója is, ahol az egyes részekből kivágják az erotikus jeleneteket.

Szabó Máté