májkRÉMfasírt krumplival

Nincs otthon hús a mélyhűtőben, de szeretnél enni valami kiadós, masszív vacsorát, ami tocsog az olajban? Megoldás lehet a problémára, ha valami húshelyettesítőt használunk, ám a tofu vagy a szója sajnos nem tud akkora élvezetet nyújtani – főleg egy antivegának –, mint a húst tartalmazó termékek. Bár tudjuk, hogy a fogkrémben nincs fog, a turista szalámi pedig nyomokban sem tartalmaz turistákat, a májkrémbe elvileg belepasszíroznak némi májat. Mivel elkötelezett híve vagyok a gasztronómiai műsoroknak, próbálok mindig kísérletezgetni főzés közben. Face Papi és The Raven Croaks Bandi youtuberek, újabban pedig Tóth Andi énekesnő főzős videóin felbuzdulva úgy döntöttem, megpróbálok fasírtot sütni a rendelkezésemre álló alapanyagokból.

Mi kell a fasírthoz? Először is elég erő, hogy össze tudd dolgozni a kezeddel az alapanyagokat. Mindenekelőtt azonban darált hús (általában sertés), tojás, zsemlemorzsa (vagy kenyérmorzsa), fokhagyma, őrölt pirospaprika, só és bors. Ez a standard. Általában így készül a magyar fasírt. Nos, az én első dolgom a csirkemájkrém konzervének felnyitása volt. Az egészet belekanalaztam egy tálba, hozzávertem két darab tojást, majd nem bízva a dolgot a véletlenre, egy fél kiló zsemlemorzsával nyakon öntöttem a masszát. Ezt követően jól összegyúrtam a tulajdon kezeimmel, hozzáadtam két csipet sót és borsot, majd egy marék őrölt paprikát. Szeretem, ha szép színe van az ételnek. Persze megspékelhettem volna egy kis curry-val, kurkumával és oregánóval is, de nem szerettem volna agyon cicomázni a receptet. Ez a kombó amúgy is a nagymamám tökéletes sültcsirkéjének a titka. Helyette teletömtem füstölt szárazkolbásszal és cafatokra tépett lapkasajttal. Szokatlan, ugye? Nekem, aki desszertként kipróbálta a szendvicssütőben sült lisztes joghurtot, semmi nem szokatlan. Hiába, a saját kotyvasztásaitól megedződik az ember gyomra.

Mikor már épp megformáztam volna a fasírtot, és már a serpenyőben is felhevült az olaj, eszembe jutott, hogy kifelejtettem a hozzávalók közül a fokhagymát. Öt percig kerestem a fokhagymanyomót, mire feladtam, és végül késsel vágtam apró darabokra a gerezdet. Gyúrhattam újra össze az egészet. Potyamunka level 100, mégis megérte, mert a fasírt fokhagyma nélkül olyan, mint a Tisza halak nélkül. Ezután végre a sütés következett. A szokásostól eltérően csak pár csepp olaj fröccsent a karomra, ami negatív rekord. A fasírtsütés nagyjából olyan élmény, mintha piranhák közé ugranék. Ha beleugrok a ragadozókkal teli vízbe, gyorsan ki kell belőle ugrani, hogy ne okozzanak sérüléseket. Amikor a fasírtot beledobod az olajba, olyankor szintén ugrani kell. Elugrani a fröccsenés sugarából, mert a forró olaj a piranhához hasonlóan veszélyes jószág.

Az aranybarnára sült, kész fasírtokat sült krumplival és majonézzel tálalhatjuk. Az állaga sokkal puhább, mint a hagyományos fasírté. Szivacsos. A róla csepegő olajat fel sem kellett szívni papírtörlővel, mert gyakorlatilag puszta kézzel ki lehetett belőle csavarni. Az íze meglepően kellemes. Egy laikus fasírtfogyasztó meg nem mondaná, miből van. Mondjuk egy törököt meg lehetne etetni vele, majd még el is lehetne sütni a poént, hogy pár napja ez a kaja még röfögött. Pár percig tartó pánikroham után persze be lehet vallani, hogy miből is készült a csemege, de azért ne túl hamar rántsuk le az ételről a leplet.

Ajánlani nem ajánlom. Végszükség esetén meg lehet enni, de nagyjából egy szinten áll a csirkelábból készült kocsonyával, a far-hátból főzött rizses hússal és a darált hússal megtöltött hortobágyi palacsintával. Ha egy étteremben – még ha egy gyorsétteremben is – felszolgálnák nekem a májkrémfasírtot, valószínűleg a legkevesebb, amit tennék a pincérrel, hogy nem adok neki borravalót.

Hegedűs Ádám Alex