Nyolc óra alatt az Alföld körül

Vonattal jársz egyetemre? Unod az egyhangú, több milliószor megjárt távot? Ha van időd, dobd fel egy kicsit az utazást! Csinálj a 90 kilométerből 205-öt! Én megtettem. De vajon megérte? Szálljunk hát fel a Hegedűs IC-re, és barangoljunk egy kicsit a MÁV hullámvasútján az Alföld rejtelmes szigetei között.

Hetente hazajárós egyetemistaként elmondhatom magamról, hogy már öt éve ingázok az egyetemváros, Szeged és a szülővárosom, Tiszakécske között. Utóbbi település az elhelyezkedését tekintve rendkívüli helyzetben van. Bács-Kiskun vármegye szélén fekszik, fél lábbal Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét taposva. Vasúton a legrövidebb útvonal Szegedre – és egyben a legköltséghatékonyabb is –, ha a Szolnok-Kecskemét vonalon közlekedő Bzmot személyvonatra felpattanunk, és a Kecskemét irányába tartó mozdonyról leszállunk Lakiteleken. Onnan aztán az előzővel megegyező típusú vonattal könnyedén felérünk Kiskunfélegyházára a Lakitelek-Kiskunfélegyháza vasútvonalon haladva. Eddig Tiszakécskétől egy átszállással cirka 37 kilométer a táv, az érintett állomások és megállóhelyek száma pedig 12. Ezután a Budapest Nyugatiból érkező Napfény Intercityvel játszi könnyedséggel robogunk le Szegedre, és csak két állomáson állunk meg, amennyiben nem kell bevárni a szemből érkező gyorsvonatot. Összesen a kiindulóponttól a célállomásig 97 kilométer az út, 2 óra a menetidő és az átszállások közötti várakozási idő átlagban 10 perc. Persze ez a MÁV esetében szigorúan csak tájékoztató jellegű információ. Ezt talán még Willy Fog sem vezette volna le részletesebben.

Alternatív megoldások a la Hegedűs

Tiszakécskéről a már említett kedvező elhelyezkedéséből kifolyólag további két fő irányból is el lehet indulni a vasúton, ha Szegedet szeretnénk megcélozni. Az egyik mód, ha Lakiteleken nem szállunk le, hanem a végállomásig, azaz Kecskemétig menetelünk. Bács-Kiskun vármegye székhelyétől aztán a Napfény IC-vel ugyanúgy eljuthatunk Szegedre. Az út során azonban érintjük Kiskunfélegyházát is, ami miatt joggal érezhetjük azt, hogy jó pár felesleges kilométer felhalmozódik, ráadásul, ha nem diák országbérlettel utazunk, akkor még drágább is ez a kis kitérő. Az egy útra szóló diákjegy kerekítve 1000 forint kiskunfélegyházi átszállással, míg kecskemétivel 1600-at kell kiperkálnunk. Kilométerben pedig 97 helyett – hiába kell csak egyszer átszállni – 126-ot teszünk meg, ha ezt az útvonalat választjuk. Az utazási idő körülbelül 2 és fél óra.

Aki szereti a macerás utakat, választhatja a teljesen ellenkező útirányt is. Ehhez Tiszakécskéről a Kecskemét-Szolnok vonattal a végállomásig, Szolnokig kell utazni. Innen aztán a Debrecenből érkező és a Budapest-Nyugati pályaudvarra tartó Cívis Interrégió vonattal kell utazni két megállót Abonyon keresztül Ceglédig. Onnan aztán a Napfény IC-vel mehetünk is Szegedre Kecskeméten és Kiskunfélegyházán keresztül. Két átszállással, összesen 203 kilométer az út, a menetidő pedig 2 óra és 50 perc, amire persze a magyar vasúti viszonyok között 10-20 percet minimum kénytelenek vagyunk rászámolni. Tehát 3 óránál kevesebb idő alatt esélyünk sincs megúszni a vonatozást. Az árat pedig inkább meg sem említeném.

Ha viszont azt gondolnánk, hogy ennyivel kifújt a lehetőségek tárháza, csalódnunk kell, mert az igazán mazochisták számára a napokban egy újabb lehetséges útvonalat tártam fel, ami brutálisabb, mint a frigyláda.

Te szent(es) ég!

A tram-train egy elbűvölő találmány. A Szeged és Hódmezővásárhely között közlekedő vasútvillamost számtalan alkalommal volt lehetőségem kipróbálni, ám hagyományos vonattal még sosem közelítettem meg Hódmezővásárhelyet. Gondoltam, egyszer élünk, pezsdítsük fel kicsit a vonatozgatást. Felhúztam a nyúlcipőt, és kalandvágytól égve felpattantam a Szeged-Békéscsaba személyvonatra, vagy ahogy a típusa okán emlegetik, a Fecskére. Hódmezővásárhelyen többször megdobbant a szívem. Na, nem ám a 2022-es választáson még Luke Skywalkerként, a kiválasztottként indult Márki-Zay Péter miatt, hanem mert itt lakik egy lány, akit én ismerek, de azt hiszem, ő átnéz rajtam. De mindegy is, mert míg ezen gondolkodtam, volt időm kárörvendeni is. Egy fiatal lány ugyanis sehogy nem tudott leszállni Hódmezővásárhelyi Népkert állomáson, mert többszöri gombnyomásra sem nyílt ki az ajtó. Végül indulás közben váratlanul kitárult, de a tinilánynak nem volt mersze ugrani. Inkább megvárta a következő, rettentő messze levő Hódmezővásárhely vasútállomást, hogy leszálljon.

Én valamivel türelmesebb voltam, ám Orosházánál nem mentem tovább. Kíváncsi voltam az állomásra. Mintha egy parasztházba léptem volna, ami nemrég került önkormányzati tulajdonba, és kötelezően átmázolták volna sárgára a belső falait, mint ahogy az már a középületeknél egy ideje dívik. A belső tér viszonylag kicsi. Az óriási ételautomata gyakorlatilag elfoglalja a fél állomást. Sokat nem tudtam azonban időzni a helyen, mert már indult is az ismerős Bzmot, becenevén Piroska vonat Szentesre.

Az Orosháza-Szentes vasútvonal egy igazi vidámparki élményt nyújt. Akaratlanul is az egyik általános iskolai osztálytársam jutott eszembe utazás közben, aki a tanórákon úgy próbált meg elélvezni, hogy előre és hátra hintázott a székkel. A Gyopárosfürdő és Gádoros közötti szakaszon valószínűleg instant orgazmusa lett volna a hullámos sínektől. Nekem valamiért nem sikerült elérni.

A tiszazugi méregkeverők földjén

Szentesen aztán végképp nem volt időm eltátani a szám, mert az S220-as, gyakran emlegetett nevén Uzsgyi mozdony már indult is Szolnok végállomásra. Ismerős környékre keveredtem. Sokat jártam gyerekkoromban a Tiszazugban, de hosszú évek óta nem néztem már arra. Aki nem ismerné, Tiszazug az Alföld egyik tájegysége. Olyan települések tartoznak hozzá, mint Nagyrév, Cibakháza, Tiszaföldvár és Kunszentmárton. Nagyrév Tiszakécskével szemben terül el a Tisza túlpartján. Komppal nagyjából öt perc a kettő közti távolság. A község érdekessége a bűnös múltja. Az úgynevezett angyalcsináló nők, más néven tiszazugi méregkeverők éltek itt, akik 1911 és 1929 között arzénnal megmérgezték az I. világháborúban harcoló, majd onnan hazatérő férjeiket azon indíttatásból, hogy a több nemzetiségű, hadifogoly szeretőikkel továbbra is viszonyt folytathassanak. A felbujtó a helyi bába, egy úgynevezett Fazekasné volt, aki légypapírból nyerte ki a mérget. Hasonló esetek történtek Tiszaföldváron és az akkor még két önálló faluként – Ókécske és Újkécske – működő Tiszakécskén is a korszakban. A Nagyréven történtekről egy brit írónő, Jessica Gregson Angyalcsinálók címmel jelentetett meg egy regényt, továbbá Móricz Zsigmond is írt az esetről Tiszazugi méregkeverők felütéssel egy cikket 1930-ban a Nyugat folyóiratban.

Bár Nagyréven nem, Kunszentmártonon és Tiszaföldváron áthaladt a vonat. Utóbbi helyen ma is élnek rokonaim, így egy kissé nosztalgikus hangulatba kerültem amint megláttam a Tiszaföldvár és a városhoz tartozó Homok megállóhely tábláját. Utána következett Martfű. Sajnálatos módon ez a település is egy bűntényről ismert. Itt élt a martfűi rém, vagyis egy Kovács Péter nevezetű ember, aki az 1950-es és 60-as években különös kegyetlenséggel gyilkolt meg embereket, főként nőket, sokszor megerőszakolva és megcsonkítva őket. Izgalmas környék, ugye?

Hamarosan a Kengyel községhez tartozó Bagimajor megállóhely következett a sorban, ahol tudtommal semmi embertelen eset nem történt a múlt században, azonban meglepődve láttam, hogy az egyik legérdekesebb helyszíne a körutamnak. Egy grandiózus szélmalom áll a sínek mellett, körülötte pedig éppen egy traktorfelvonulás zajlott. A masnikkal átkötött traktorok egymás után vonultak a porban, miközben az álló vonat dudaszóval üdvözölte őket. A vasúti csomópontnak számító Szajol állomás után, ahol a fél szerelvény kiürült, végre Szolnok következett, onnan pedig egyenes út vezetett a Szolnok-Kecskemét szakaszon dohogó Piroskával Tiszakécskére.

Mennyi az annyi?

A kis vakációm szerencsére a havi diákbérletem állta, ami egy hónapra 1890 forint. Enélkül még diákjeggyel is durván 5000 forintomba került volna a vonattúra. Összesen 205 kilométert utaztam. Gondoljunk csak bele, hogy a Tiszakécske-Szeged távolság Szolnokon és Cegléden keresztül 203 kilométer, ami ráadásul kevesebb átszállást igényel, így rövidebbnek tűnhet a megtett út. Félelmetes. Mondjuk az fix, hogy nem Szentesen át fogok járni ezentúl Szegedre, de azért érdekes tapasztalat volt. Abban pedig biztos vagyok, hogy maradt még számomra pár, a MÁV által nyújtott kiaknázatlan lehetőség a két várost összekötő útvonalra, amiket lehet, hogy alkalomadtán ki is próbálok.

Hegedűs Ádám Alex

A képek forrása: Wikipédia / YouTube