Magányra NŐ

Húsz éve, 2005. február 14-én, Valentin-napon jelent meg Rob Thomas Lonely No More című slágere, mely pár hónappal később az énekes első szólóalbumán, a … Something to be címűn is szerepelt. Magyarországon hamar a slágerlisták élére került. Tíz hétig vezette a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetségének, vagyis a MAHASZ-nak a Rádiós Top 40-es listáját, emellett A VIVA TV Viva Chart Show nevű zenei műsorában két hétig volt listavezető 2005 nyarán. Magyarországi sikerét egyébként nemzetközi szinten is jegyzik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy külföldi dalszöveggyűjtő weboldalakon a dal összefoglalójában általában megemlítik ezt az információt. Ausztráliában a harmadik helyet szerezte meg, az Egyesült Államokban a Billbord magazin neves, Billbord Hot 100 nevű slágerlistáján pedig – idézőjelesen – csak a hatodik helyig tudta feltornázni magát.

A dalszövege nem egy nagy eresztés. Egy csalódott és megsebzett férfi fél a további szerelmi kudarcoktól, és bízik benne, hogy választottja kitart mellette, mert amennyiben kitart, ő is hű lesz hozzá és szeretni fogja. Ha pedig mellette lesz a nő, nem lesz többé magányos. Merthogy, ha nem esett volna eddig le senkinek, nem akar többet magányos lenni. Elég sablonos a szöveg, de maga a hangszerelés olyannyira megteremti a pozitív atmoszférát és a jó hangulatot, hogy a hablaty mellékessé válik. Mondjuk bevallom, én mindig el tudtam vonatkoztatni a szövegtől, ha a dallamvilág rendben volt

Emlékszem, húsz éve Oroszlán Szonja és Bebe Egy szoknya, egy nadrág című filmslágerét és a Lonely No More-t kábé hatszor is lejátszotta egy nap a Danubius Rádió. Megkerülhetetlen volt, hogy én is beleakadjak Rob Thomas mára klasszikussá vált alkotásába már négyéves koromban. Persze akkor még fogalmam sem volt arról, hogy miről szól, csak szimplán tetszett.

A dal nagy erőssége a refrénje. Ez tipikusan az a fajta refrén, amit az ember max hangerőn üvölt az autóban, miközben átnyargal jó pár vidéki településen a kátyús mellékutakon. Gyerekkori emlékeim sokasága konkrétan arról szól, hogy megy a Lonely No More a rádióban, és közben leszakad a vesém, mert belehajtottunk egy gödörbe. Hihetetlen, de több mint tíz év után hallottam újra. Nem tudom az okát. Talán nem játszották már olyan sűrűn a rádiók sem, de teljesen elfelejtettem még azt is, hogy egyáltalán létezik. A Retro Rádión akadtam rá tavaly december elején. Megörültem neki, főleg a kedves emlékek miatt. Rögtön a régi Opel Vectrában éreztem magam, ahogy robogunk vele a 44-es főúton, ami 2005-2006 környékén még olyan állapotban sem volt, mint mostanában.

A közel négy perces szám alatt az ember azt is elfelejti, hogy a Földön van. Annyira egy magába szippantó szerzeményről van szó, hogy szabályosan kikapcsol, ha meghallom. Na, nem annyira, mint egyeseket. Szikora Róbert nyilatkozta egyszer, hogy bármit is csinál éppen, ha meghallja a harangszót, egy percig néma csendben áll. Neki azt kívánom, érje a harangozás vasalás közben, a magam részéről pedig csak mérsékelten, de kellő élvezettel hallgatom ezt az örökzöld dalt.

Bár inspirálni és ösztönözni is próbál, engem azon kívül, hogy felvidít, ha hallom, nem ösztökél semmire. Figyelemfelkeltő sorok viszont még a gyatra szövege ellenére is találhatók benne. Például a "nem akarok ezért fizetni", magyarul – ha jól értem – kurvázni. Ráhúzhatjuk… vagyis felfoghatjuk ezt úgy is, hogy örömlányok helyett tartós kapcsolatra törekedjünk, de kérdem én, mi baj van azzal? Még a szívfájdalmat sem kell átélni, mert tudja az ember, hogy tiszavirág-életű liezonba kezd bele.

Bárhogy is, a 2005-ös év nagy slágere volt a Lonely No More, és a korábban a Matchbox Twenty nevű zenekarból ismert Rob Thomasnak a mai napig a legnagyobb dobása, pedig ő sem húszéves már. Várom, előrukkol-e valaha hasonlóval. Bár, ha már retrospektív, be is szúrok a végére egy ide tökéletesen illő boomer gondolatot: "Régen minden jobb volt"

Hegedűs Ádám Alex