Tollvonással, hegedűvonóval

Figyelem!

Következő cikkünk egyes nézőinket érzékenyen érintheti!

Gyros pitában. Nincs is jobb annál, mint mikor ülsz a hideg, vizes padon egy kiadós eső után, és a tzatziki szósz folyik végig a karodon, majd, mint egy zs-kategóriás horrorfilmben a vér, csöpög lefelé a homokba. Ilyen helyzetekben az ember mindig elgondolkozik azon, hogy miért jó ez neki? Igazi mocskos munka. A harmadik harapás után már a kabátod is ragad a dzsuvától. Úgy érzed magad, mintha egy disztópikus világba csöppentél volna. "Zabálj az életedért! Az utcán farkastörvények uralkodnak!" – jutott eszembe néhány vaskos gondolat. Nem mellesleg pedig időközben még be is sötétedett. Kezdtem fázni. Olyan voltam, mint egy sárkány, akinek már tűz helyett csak füst jön ki a száján. Tipikus leheletparádé. Én a sárkány, a gyrosban pedig a kerekasztal lovagjai egyetlen nyers tésztába tömörülve. A kemény csatában elvesztett az ellenség pár hősies uborkát, paradicsomot és csirkemell cafatot. Sikerélménye nem igen volt a sárkánynak, hiszen áldozatai többsége a véletlen folytán csúszott ki a karmai közül, és hullt a porba. Miközben a ronggyá ázott pitámat szorongattam, egyszerre láttam közeledni a főellenséget. A homályból bújt elő. Ebben a pillanatban legszívesebben megidéztem volna Gandalfot, aki Bács Ferenc hangján tökéletesen rendre utasította volna: "Takarodj vissza a homályba!"

– Ne haragudjál, hogy zavarlak! Jó étvágyat kívánok! Szép estét neked! – szólt az idegen férfi zavarba ejtően negédeskedve.

–  Nincs pénzem!" – vágtam rá gondolkodás nélkül.

Kár volt. Hirtelen lettem minden, csak Süsü, a híres egyfejű nem.

– Há' mit gondolsz te rólam? Eztet nézed ki belőlem, hogy pénzt kunyerbálok? Hogy szakadna rád az ég! Van nekem pénzem! Adjak? Te vagy a csóró, te szerencsétlen! Budapesti vagyok, még nem jártam Szegeden. Mást akartam kérdezni, te nyomorék! – fröcsögött habzó szájjal. – Kisegítselek? Há' nem én zabálok a vécébüfében!

Nem vagyok egy Columbo típus, de azt hiszem, lebuktatta magát. Azt állította, a fővárosból jött és még nem járt soha Szegeden. A büfét ennek ellenére nagyon jól ismerte.

– Jól van – nyugtáztam az esetet széles mosollyal a zord, zöld sárkánypofámon.

– Fulladjál meg! – kívánt minden jót az idegen, majd eldzsalt a helyszínről.

Megnyertem a csatát. A trójai gyros kerekasztal lovagjait sikeresen legyőztem, ráadásul II. Lajost túlszárnyalva, nem fulladtam meg a török szultán kívánsága ellenére sem. Már csak azt remélem, nem látom viszont a főellenséget a televízióban a Szegedi Szulejmán című tévésorozat főhőseként.

Hegedűs Ádám Alex