Ünnepi zuhanóbalett

A káposzta és a bejgli zuhanóbalettje

– Mi okozza a legnagyobb fájdalmat december 26-án? – hangzik el a kérdés.
– A nadrág begombolása.

A magyar karácsonyban van valami egészen különleges. Ez az az időszak, amikor a gyomrunknak olyan terhelést adunk, amit még egy rétesevő világbajnok is megirigyelne. A szeretet ünnepe nálunk egyértelműen a túlevés ünnepévé avanzsált…különösen igaz ez rám.

Először jön a halászlé. De nem ám kis adag, hanem egy fazék, amit a nagymama még akkor vett, amikor a panellakásban a fürdőkádban tisztították a pontyot. Ezt követően jön a töltött káposzta, amelyet mindig úgy készítenek, hogy ha az összes rokon egyszerre döntene úgy, hogy második körre is repetázik, akkor is maradjon. Jó igazi dagadóból és lapockából úgy az eredeti. A második nekilódulás végén jön a taktikázás.
Hagyok helyet a bejglinek! – mondom miközben még egy fél káposztát begyömöszölök. Majd ott van a bejgli. Mákos, diós vagy valamilyen új ízvilág? Mindegyik, mert hát mi az, hogy választani kell? A bejglihez kávét vagy kólát iszunk, hogy valahogy életben tartsuk magunkat a kóma szélén. Utóbbiból egy laza fél liter simán lecsúszik, persze a cukros verzióból.

A csomagolópapírok zizegése közben egyszer csak észrevesszük, hogy az asztalra került a zserbó, a krémes és egy furcsa küllemű, de annál finomabb linzer hegy.
Most már tényleg nem eszem többet – ígérem magamnak, de aztán előkerül a maradék húsleves szentestéről, mert "kár lenne kidobni", és persze meg kell enni a franciasalátát is, mert az már tegnap óta vár a maradék fél kiló rántott hússal. Amikor pedig már azt hiszed, hogy vége, akkor jön az unokatestvéred és a nagybátyád a házi pálinkával: "Egy kis kerítésszaggató, hogy könnyebben eméssz!"

A karácsony végére olyan állapotba kerülünk, hogy komolyan elgondolkodhatunk, hogy az újévi fogadalom ne egy edzőtermi bérlet legyen, hanem egy jól felkészült gasztroenterológus telefonszáma. Mert magyar karácsony nincs roskadozó asztal nélkül, és mi, magyarok, valahogy így érezzük a szeretetet: káposztával, bejglivel, krémessel és egy nehezen záródó nadrággal.

Szabó Máté